Számvetés

„Nem az a fontos, hogy mindent lássunk, hanem az, hogy a lényeget lássuk” – írta Fernand Schwarz argentin tudós. Ezt a lényeget igyekszik megragadni Hidvégi Béla új könyve. És mindeközben, sőt elsősorban vadászik is a Pantheon-díjas szerző: egyebek között uriálra Pakisztánban, havasi juhokra Kamcsatkában, himalájai tahrra Nepálban, a csodás Buhara-markhorra Tádzsikisztánban vagy – e könyvben sajátos kakukktojásként – épp az őserdő ritka törpeantilopjaira Libéria esőerdeinek mélyén. A vadásztörténeteket a hosszú és kivételesen gazdag életpálya tapasztalatainak elemző összefoglalása kapcsolja össze. Szó esik benne a vészhelyzetekről és a szerencséről, különleges trófeákról és köszönetről azoknak, akik valamilyen módon meghatározóan fontosak voltak az élete során, a kihívásokra való felkészülésről és az elhatározás erejéről, határtúllépésről, megbánásról és csalódásokról…

Szorult helyzetben a szerző nem – vagy csak igen ritkán – félt. Attól viszont fél – és ennek a félelemnek határozottan hangot is ad –, hogy az emberek mekkora kárt képesek okozni maguknak és a természetnek. Ez hangsúlyos helyet kap a könyvben. Hova jut a világ?! – veti fel a kérdést, s megkísérel válaszolni is rá. Arra is keresi a választ, hol van a helyünk a természetben, s megállapítja: az embernek a legnagyobb felelőssége összhangba kerülni a természettel és együttműködni vele úgy, hogy nem sérti annak törvényeit – akkor pedig a vadászat s vele a vadon élő állatvilág is fenntarthatóvá válik. Ezért sehol nem rejti véka alá a saját véleményét!

A fejezeteket páratlan fényképanyag illusztrálja.